Susie: Ott vagyunk már? =/
Julia: Legyél már egy kicsit türelmesebb kicsim! :)

Daniel: Még 10 perc és ott vagyunk! :)
Susan: Hát ha már 2 és fél órát kibírtam...

Susie: Na végre ideértünk.:) Éppen ideje volt...-.-"
Julia: Nézd már jön is a nagyapa! :)
Susie: Szuper! xD

Matthew: Szervusztok! Csakhogy végre ideértetek! Már aggódtunk miattatok. Gyertek be!
Daniel: Szia apu! Egy kis dugóba keveredtünk...és amúgysem laktok valami közel hozzánk. :)

Maria: Susiee:) De megnőttél tavaly óta!
Susie: Szia nagyikám! :)

Az üdvözlés után az egész család fecsgett... az egész év eseményeit felidézték...én úgy döntötttem inkább Tv-zek egy kicsit... :)

Csing-csing
Susie: Ez meg mi volt? O.o
Maria: A sütő :) Azt hiszem kész a vacsora.

Susie: Hűű nagyi! A kedvencem!

Matthew: Hát most akár minden nap ehetsz ilyet! :)
Susie: ??? o.O

Daniel: Hát....őőőő..igen...Kicsim...anyáddal mondani szeretnénk valamit...
Susie: Mit?
Julia: Karácsony után Sim Yorkba utazunk...
Susie: Dehát ez fantasztikus! :):D  Ááááá el sem hiszem *-*
Daniel: Az a helyzet...hogy üzleti ügy... állandó tárgyalások...és arra gondoltunk hogy itt kellene maradnod a nagyiéknál...
Susie: Óó. :( És ha esteleg...   Neee! Nagyon szeretnék menni! :(
Daniel: Susan. Itt kell maradnod.
Susie: Hát...jó :) Néhány hét a nagyiéknál...
Julia: Sue ez egy elég hoszzú út lesz... hónapokról van szó...:S

Susie: Ó. Hát...köszönöm a vacsorát nagyon finom volt...
Maria: Ohh:(

Felálltam a székről és kimentem  a konyhából. Nagyon szomorú voltam. Azt hittem együtt megünk Sim Yorkba...erre kiderül hogy kitudja mennyi ideig itt leszek a világ végén, nagyon messze a városunktól, a barátaimtól... De legalább már értem miért mondta anyu hogy sok ruhát hozzak magammal... :S

Maria: Hát úgy láttam nem repes az örömtől, hogy itt kell maradnia velünk... :(

Julia: Ugyan :) Nemsokára lenyugszik és megbékél a gondolattal.:)

Susie: ÁÁÁÁÁ! Nemnemnemnem! Hogy hagyhatnak itt?! Hogy mehetnek nélküleem?!!!

Folyt.köv. :)