Jason és Susan a csirkeól felé vették az irányt.
Jason: csak szedd össze a tojásokat, én addig megetetem a lovakat. Ha mindet összeszedted vidd be a nagyinak...

Blablabla... szedd össze ezt, csináld azt, hozd ide, menj oda... mit osztogatja itt nekem az észt? - mérgelődött Susie magában.

- Oké akkor legyünk minnél hamarabb túl rajta. Helló pipik! - üdvözölte kedvesen a tyúkokat miközben közéjük cammogott.
- Hahaa - nevetett fel Susie - ennyi? és egyre gyorsabban szedegette a tojásokat.

- Menj arrébb. Hallod: menj már! Hess!!! - de a tyúk meg sem mozdult. -
Oké, ha te nem mozdulsz, majd én megmozdítalak...

- Szzzzhh... - szisszent fel - ez fájt...
Susie ezután mit sem törődve a tojásokkal elindult befelé. Reménykedett, hogy Jason nem veszi észre.

Már majdnem az ajtóhoz ért, amikor a fiú utánakiáltott.
- Töltsd meg azt a vödröt vízzel, légyszi! - majd tovább tolta a szénával teli talicskát.

- Gyerünk már... miért nem folyik a víz?! - erőlködött Susie. Már majdnem feladta a harcot a vízcsappal, amikor nyikorgást halott, amit zúgás követett. - Ne ne ne ne neee - már sejtette, hogy mi fog most történni.

Susie visítása talán még a szomszéd faluig is elhallatszott, úgyhogy Jasonnak igazán nem volt nehéz meghallani.

 Jasonnak sikerült elzárnia a rakoncátlankodó csapot, ami Susiet nemhogy megynyugtatta, mégjobban feldühítette.

- Persze, Mr Tökély mindent tud, mindent megold, mindenhez ért... - és valószínűleg tovább idegeskedett volna, ha Jason nem szól közbe.

- Talán jobb lesz ha velem jössz és nem egyedül teszed a dolgod, hanem velem együtt :)
- Nem értek semmihez. Mondtam már. - hangzott a mogorva válasz.