Azután megláttam. Ott állt a sínek másik oldalán. Ő is észrevett minket.
Ő Jason - szólt a nagyi mosolyogva.

A nagyi elindult felé.
Maria: gyere kicsim! -szólt rám izgatottan.
Jó jó...jövök már  - válaszoltam halkan. Nem igazán értettem miért olyan nagy dolog hogy találkoznak. Mindegy. Hadd örüljenek egymásnak. :)

Csókolom nagyi! -mondta a fiú.
Nagyiii? :O Hogy mondhat ilyet az én nagyanyámra ő? Teljesen felháborodtam. Nem tetszett nekem ez az egész.
Maria: Szia Jass!
Aztán a nagyi magához ölelte. Aranyos volt. :) Nagyon szeretheti ezt a fiút a nagymamám...:)

Maria: Jason, ő az unokám, Susan. :)
A fiú rámnézett.

Jason: szia! Jason vagyok. :)
- Susan - feletem, és barátságosan kezet nyújtottam.
Na akkor ha már bemutatkoztatok egymásnak mehetünk is.- szólt közbe a nagyi.

Mielött hazaindultunk bementünk egy cukrászdába. Nagyon csábító sütik voltak ott. :D Jól be is vásároltunk.^^

Késő délután értünk haza. A nagypapi már nagyon várt minket.
Jason: hmm, de jó megint itt. :)
Matthew: már jöhettek is vacsizni. Biztos megéheztetek a sok sétától.:)

Az biztos...egész eddigi életemben nem sétáltam annyit mint ma...

A vacsora közben a nagyszüleim végig Jasonról áradoztak: Jason ezt csinálta, Jason azt csinálta...Jason ilyen, Jason olyan...Jason így, Jason úgy...áááá... Már az agyamra ment.