-Jólvan fiam, ne aggódj már ennyit -szólt mosolyogva nagyapa - minden rendben lesz. :)
-Jó-jó...persze...de eddig mindig velünk volt Sue... minden nap telefonálunk majd.:)
És ő mégis csak egy tinédzser...nem lesz nektek kicsit "sok"?:D
-Ugyanmár:D Te és a húgod is voltatok ennyi idősek...nem lesz semmi gond ;-)

Valaki dudált. Megérkezett a taxi.

Anyuék felöltöztek, közben a nagypapa kivitte a csomagjaikat a taxiba.

Julia: ne szomorkodj, ez a pár hét gyorsan eltelik! És a nagyiékkal biztosan nem fogsz unatkozni ;-)
És anya egy hatalmas puszit nyomott az arcomra.

Apa csak annyit mondott "jó legyél". Pont úgy ahogy az apukák általában mondani szokták. :) És megölelt.

A taxi sofőrje szólt, hogy indulni kellene, mert lekésik a gépet.

Szeretlek kicsim! Vigyázzatok magatokra! Sziasztok! -kiabálta anya mielött beszállt a kocsiba. Én és a nagyiék is visszakiabáltok, hogy : " Ti is vigyázzatok! Sziaszok!"

Becsukódtak a kocsi ajtajai, és elindultak. Integettünk, anyáék is integettek a taxiból. Majdnem sírtam, de próbáltam tartani, nem akartam, hogy a nagyiék azt higgyék nem szeretek itt lenni. Szeretek...1-2 hétig... nem 10-12 hétig...vagy tovább...

Bementünk a házba. Közben a nagyi mondott valamit. Nem igazán értettem. Nem figyeltem arra amit mond. Nem is válaszoltam semmit.

Üdv a szobádban Susan...-motyogtam magamban. Valahogy most minden rossznak tűnt. Amikor még anyuék is itt voltak egész barátságosnak tűnt a szobám. Már kezdtem megszeretni...
Aztán észrevettem egy cetlit az ágyam szélére ragasztva. Hűű. :-)
Ez állt rajta:

"Nyisd ki a szekrényt!"